Zelk Zoltán: Anyu, végy egy hegyet nékem

Anyu, végy egy
hegyet nékem
olyan magasat,
ha elfárad, ráülhessen
csúcsára a nap –
erdejében madár szálljon,
rókakölyök, õzfi játsszon –
olyan hegy legyen!

Aztán végy egy tavat nékem,
de olyan nagyot,
egyik partról a másikra
el nem láthatok.
Hadd bámulják a sirályok,
ha én azon vitorlázok –
olyan tó legyen!

Aztán végy nekem egy rétet,
piros, sárga, kék
virágokkal legyen telis-
tele az a rét –
ahány tücsök odagyûljön,
hogyha kérem, hegedüljön –
olyan rét legyen.

Ha csak ez a kívánságod,
könnyen tehetem,
meg se veszem, amit kérsz, és
mégis megveszem:
tiéd már a Mátra, Börzsöny,
Balatont is néked õrzöm
s mind a réteket!

Ha tavasz jõ, hoz új zöldet,
a tél zúzmarát,
hogyha zöldben, ha ezüstben,
tiéd minden ág –
tiéd mind kert, a lanka,
cinke, rigó, búbos banka
s mennyi szép madár!

Öreg folyó jár dúdolva
parti fák alatt,
bukfencezik kövön, sziklán
sok kicsiny patak –
Szólj nekik! Csak arra várnak,
s mintha volna kezes nyájad:
mind hozzád szalad!
mind hozzád szalad!